Örömmel értesítek minden kedves látogatót, hogy végre összejött egy valóságos kiállítás a gyűjteményből, így az öreg cigaretták végre előbújnak a szekrény mélyéről, és megmutatják magukat a kíváncsi szemeknek.

2012. februárjától, Budapesten, a IX.ker. Köztelek utca 4/A alatt találhatóSkanzenclubban állandó, de folyamatosan változó kiállítás jön létre! A február 3-iünnepélyes megnyitó vendége Saly Noémi, a Magyar Kereskedelmi- és Vendéglátóipari Múzeum muzeológusa, Budapest- és kávéházkutató volt.

A korábban itt működő ZACC átalakult, úgy, hogy a januárban életbe lépett dohányzási tilalmaknak NEM MEGFELELŐEN változott! Eddig ugyanis szigorúan nemdohányzó, mostantól viszont kifejezetten dohányzó közösségi helyként üzemel tovább.

A teljes cikk itt olvasható: http://www.dohanymuzeum.hu/dohanykiallitas-es-kozossegi-dohanyzohely

 A kretek, azaz a szegfűszeggel ízesített cigaretta Indonéziából származik. A kretek cigaretta jellegzetessége, hogy égése során sercegő, pattogó hangot hallat. 

A gyártást a 19. században kezdték, és 100 éves történelme során Indonézia vezető iparágává vált. A szegfűszeg Indonézia tradicionális gyógyhatásúnak tulajdonított fűszernövénye volt már évszázadok óta, ezért keresett és értékes árúnak számított. A szegfűszeg termesztése a 17. században indult fejlődésnek, ám a dohányzással csak a 19. században kapcsolódott össze. Eleinte a manufaktúrák kézzel sodort kretek cigarettákat gyártottak, amire nagy kereslet volt.

A legenda szerint az 1880-as években egy asztmától szenvedő férfi fedezte fel a szegfűből kinyerhető olaj gyógyító hatását a mellkasba dörzsölve. Később úgy gondolta, hogy cigarettájába vegyítve jobban hathat a "gyógyszer", és a szegfűszeges cigaretta gyógyította ki betegségéből. A gyógyító hatásból következően a kretek első árusítói a korabeli patikák voltak.

Ma a két legnagyobb kretek gyártó a Djarum és a Marlboro.

A Marlboro Man nem más, mint Clarence Hailey Long (1910-78), egy texasi cowboy, aki képével 1949-ben jelent meg a Life című újságban. A Marlboro, a Philip Morris terméke ekkor már több, mint két évtizede piacon volt, mint női cigaretta. Leo Burnette reklámszakember felismerte, hogy a terméken valamit változtatni kell a jobb eladhatóság érdekében. Mikor pár évvel később meglátta a Life magazinban a borostás cowboyt, rögtön megalkotta belőle Marlboro Man-t. Ez a kép a Philip Morris ismertetőjegye lett világszerte, eladhatóvá téve a márkát. Erre a marketingfogásra úgy tekint a reklámszakma, mint a világ egyik legsikeresebb reklámkarakterére. A kampány kezdete után 5000%-kal nőtt a Marlboro cigaretták eladási mutatója. Marlboro Man 1999-ig népszerűsítette a márkát. 

 A tajtékkő a briar mellett a második leggyakoribb anyag, amiből pipát készítenek. A tajtékkő egy rendkívül kis sűrűségű sárgás, szürkés vagy fehér ásványi anyag, a magnézium szilikát. Ez az ásvány annyira könnyű, hogy úszik a víz tetején. Elnevezése a népi hiedelem szerint onnan származik, hogy egy bányász monda szerint ez az anyag úgy keletkezik újra meg újra a föld mélyében, mint a hullámok habos tajtékja. 

Egy monda szerint az első tajtékpipa Magyarországon készült egy budai cipészmester keze alatt, aki nagy piparajongó volt. A történetben egy megbízást kapott, hogy tajtékkőből készítsen elegáns sakk-készletet. A munkát elvégezve maradt egy darabka tajtékköve, és mivel pipája pont akkor tört el, abból készített magának újat. A pipa olyan szépre sikerült, hogy nem volt szíve használni, ezért elajándékozta inkább. 

Végül egy 19. századi leírás a Vasárnapi Ujságból (1859. augusztus 14.): "A tajtékpipa tajtföldből (Meerschaum) gyártatik, melly fejéres szintü, átláthatlan, fénytelen, nagyon könnyü s a nyelvhez tapadó állomány. Vegyészi összetételére nézve kova-, keserföldből és vizből áll. Legkitünőbb minősgében Kisázsiában fordul elő, hol még nem eléggé ismeretes körülmények közt Konie város közelében ásatik. Görög-, Spanyolországban sőt Morvában is találtatik."

 Egy nemrég ismertetett, több mint háromszázezer embert magába foglaló étkezés és élvezeti termékfogyasztás, illetve a különböző betegségek megjelenése közötti összefüggéseket vizsgáló tanulmány megerősítette a korábbi feltételezéseket, miszerint a dohányzás védelmet nyújthat a Parkinson-kór kialakulásával szemben. A vizsgálat szerint tartósan, évtizedeken keresztül napi rendszerességgel dohányzó emberek esetében a Parkinson-kór megjelenésének esélye közel a fele a sohasem dohányzó emberekéhez képest. A jelenség behatóbb vizsgálatával kimutatható volt, hogy nem a naponta elfogyasztott cigaretta mennyisége, hanem a rendszeres használat és a dohányzással töltött évek száma mutatja a legszorosabb összefüggést a Parkinson-kórral kapcsolatban; azaz a legalább 2-3 évtizede dohányzók körében jelent meg a legkisebb valószínűséggel a betegség. Mivel a dohányzás abbahagyását követően a Parkinson-kór kialakulási esélye ismét növekedést mutatott, a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy a tartós és rendszeres dohányzás egyfajta védelmet nyújthat a Parkinson-kór kialakulásával szemben.

(Forrás: http://www.netambulancia.hu)

 Pénteken benyújtásra került az a törvénymódosító javaslat, mely szerint nem lehet majd dohányozni semmilyen zárt légterű nyilvános helyen. Terv szerint a javaslat júliusban lépne életbe, és 3 hónap türelmi időt kapnának az üzemeltetők. A Magyar Vendéglátók Ipartestülete úgy vélekedik a dologról, hogy a vendéglátó-ipari egységeket inkább meg kéne osztani e tekintetben, mintsem teljes körű tiltást bevezetni azokban. Az MVI szerint felelőtlen döntés, hogy egyéni indítványként került az Országgyűlés elé a törvénymódosító javaslat. A beterjesztő ezzel kikerüli az egyeztetés lehetőségét a vendéglátós szakma és a civil szervezetek képviselőivel. Egyes becslések szerint akár 35-40 %-os bevételkiesést is okozhatna a vendéglátóiparnak ez a tilalom, ami helyek bezárásával, munkahelyek megszűnésével járna együtt. 

 50 szálas német cigaretta fém dobozban. Gyártás: 1930-as évek óta.

Ezeket a gyújtókat 3-4 éve adta ki a Kent a Mintek termékek promóciójaként. A bal oldali egy sima gyújtó, a jobb szélső pedig vihargyújtó. A középső darab elég praktikátlanul sikerült, viszont jól néz ki. A felső zöld kör benyomására gyullad meg.

 Mai, hisztérikusan dohányzásellenes világunkban nem is gondolnánk, hogy a dohányzók egészségének védelme nem újkeletű dolog. A gyártók már viszonylag korán elkezdtek foglalkozni a dohányzás ártalmainak csökkentésével.

Magyarországon 1865-től, a fiumei gyár megnyitása óta gyártanak cigarettát. Ahhoz képest, hogy már a századfordulón is tettek kísérleteket a kevésbé ártalmas termékek kifejlesztésére, ez a folyamat eléggé elhúzódott hazánkban. Mai értelemben vett füstszűrős cigaretta csak 1962 óta készül Magyarországon.

A dohányzási kockázat csökkentésére két módszer adódik: vagy a dohánylevélben lévő nikotin mennyiségét csökkentik, vagy különféle szűrőbetéteket alkalmaznak.

Persze a csökkentés csak bizonyos mértékig lehetséges, tehát a korabeli reklámok „nikotinmentes” jelzője a legkevésbé sem fedte a valóságot.

Az 1900-as évek legelején megjelent Denikó-gyártmányoknál a nikotin és más káros anyagok mintegy 40-60%-át tudták eltávolítani. Először gyenge lúggal felszabadították sóiból a nikotint, aztán vízgőzt áramoltattak át rajta. Ez az eljárás ugyan eltávolította a nikotin egy részét, de annyira károsította a dohányt, hogy szalmiák ízű és élvezhetetlen lett a cigaretta. Így ezek gyártását hamarosan felfüggesztették.

 Később a száraz desztillációs eljárás mellett döntöttek: a leveleket 100-150 Celsius-fokon különböző nyomáson kezelték, ami a nikotin sókat bontja, majd az így felszabaduló nikotint párás levegővel szellőztették ki.

Az igazi áttörésre ugyan még várni kellett, de nem sokáig: 1930. április 1-én 200.000 Pengő alaptőkével megalakult a Nikotex Rt. a nikotincsökkentés lehetőségeinek kutatására, és a kevesebb káros anyagot tartalmazó termékek kifejlesztésére. Hatalmas lendülettel, rengeteg kutatást követően megkezdődött a Nikotex-termékek gyártása. Ezek valóban kevésbé károsították az egészséget, de ezt még mindig a dohányban lévő nikotin csökkentésével érték el, nem pedig a füstben lévő ártalmas anyagok kiszűrésével.

Kis idő múltán már szinte minden márkából gyártottak sima és Nikotex-változatot is, nem csak cigarettából, hanem szivarból, sőt cigaretta- és pipadohányból is. Ezt tekinthetjük a ma általánosnak mondható „termékcsaládos” rendszer kezdetének, amikor egy márkanév alatt több variáns is létezik, legáltalánosabban erős, gyengébb, könnyű, stb.

Mi több, az évtizedek óta nemzetközinek mondható szín-jelölés is már ekkor körvonalazódni látszott. Az 1935-től gyártott Darling és az 1942-től forgalomban lévő Daru cigarettákból két fajta létezett: az erősebbik piros, az enyhébb pedig kék csomagolásban. Ez ma is így van, de már kiegészülve a világosabb színekkel jelölt még gyengébb, valamint a zöld színű mentolos verziókkal.

Megfelelő reklámhadjárat is készült a Nikotex-termékhez. A kor neves grafikusait (Végh Gusztáv, Bortnyik Sándor, Bíró Mihály, Berény Róbert) kérték fel plakáttervezésre. Ezek a reklámok számolócédulákon is megjelentek, melyek miniatűr reklámként szolgáltak. A számolócédulákat a vendéglátóipar és a kereskedelem a negyvenes évek végéig általánosan használta, és mondani sem kell, hogy majdnem minden iskolás gyerek gyűjtötte. A legkevésbé sem zavarta a dohánygyárakat, hogy ez a gyűjtőkör a fiatal korosztályból kerül ki, hiszen jól tudták: a fogyasztók leendő nemzedékéről van szó.

A Nikotex, mint egészségkímélő, sőt védő(!) termék egészen az 50-es évek végéig népszerű maradt, és ezt főleg annak köszönhette, hogy ára alig volt magasabb a hagyományos dohányárunál.

 A másik módszer a káros anyagok csökkentésére a füstszűrő betétek alkalmazása. Ha a Fecske - mint első hazai gyártású filteres cigaretta - 1962-es megjelenésére gondolunk, azt hihetjük, hogy mint sok mindenben, Magyarország ebben is jóval lemaradt a külfölddel szemben, hiszen ott már az '50-es években is gyártottak mai értelemben vett filteres cigarettákat.

Ezzel ellentétben pont egy magyar származású feltalálónak, Boris Aivaz-nak köszönhető a ma használatos füstszűrő létrehozása, aki 1925-ben szabadalmaztatta a krepp papírból készített szűrőt. Ez a találmány felkeltette az osztrák papírgyáros Bunzl-család érdeklődését, akik felfedezték a parányi filterben rejlő hatalmas lehetőségeket. Aivaz Ausztriába költözött a találmány fejlesztése miatt. Sok munka kellett ahhoz, hogy a kezdeti ötletből valóság legyen. Bunzl később Angliában telepedett le, ahol létrehozta a Filtrona elnevezésű gyárát.

1952-ben, a világon elsőként az amerikai Kent márkánál alkalmaztak füstszűrőt, de ez azbeszt-tartalma miatt több kárt okozott, mintha nem is lett volna. További kísérletezés után 1954-ben megjelent a filteres L&M, 1955-től a füstszűrős Marlboro, 1956-tól a mentolos filterrel ellátott Salem márka.

 Azt azonban nem is gondolnánk, hogy hazánk egyáltalán nem maradt le e téren, sőt! 1930-ban vezették be a füstszűrős, vattabetétes Árpád, 1932-ben a Délibáb, 1933-ban a Gerle cigarettát.

Ezzel párhuzamosan füstszűrős cigarettahüvelyek is kerültek forgalomba: Füst, Olleschau, Raffa ésSempronia néven. Nem tudom - illetve csak sejtem -, hogy a háború után miért ért véget ez a fejlődés. Nem hogy előrelépés nem történt majd' húsz éven át, de szerintem egyenesen hanyatlásnak nevezhető az, ami a magyar dohányárukkal történt 1945 után.

 A Fecskét mindenki "az első magyar füstszűrős cigarettaként" emlegeti. Ez majdnem igaz is: 1962. február 21-én arról adott hírt a Népszabadság, hogy a Lágymányosi Dohánygyárban megkezdődött az első magyar filteres cigaretta, a Fecske gyártása. (Igaz, ez már a második kísérlet volt).

Az elsőről így írt a lap: "Az egyszer már forgalomba hozott Luna annak idején alaposan felkavarta a kedélyeket. A Luna gyártását akkor le is állították, és utasították a dohánygyárakat a kísérletek további folytatására: a filtert ugyanis hazai nyersanyagokból kell előállítani. A kutatómunka végül is sikerrel járt. A vizsgálatok szerint a viszkózából készült magyar filter szűrőképessége eléri a külföldön gyártottakét."

Azonban e siker sem menthette meg a fővárosi dohánygyártást. 1965. szeptember 12-én nyúlfarknyi hírben adta közre az újság, hogy a szalagról lekerülők immár "az utolsó Fecskék Lágymányoson”, hiszen a következő héten végleg befejeződik a cigarettagyártás a fővárosban, és az ottani márkákat a vidéki gyárak közt osztják el.

A lágymányosi gyár bezárását követően további kísérletezés folyt a termék javítása, fejlesztése érdekében. Mindegyik dohánygyár gyártotta ezt a márkát, az egri acetát, a pécsi továbbra is krepp szűrővel.

 A dohányosok egymásnak bizonygatták, hogy miért jobb az egri Fecske a pécsinél és fordítva. A lényeg, hogy innentől kezdve robbanásszerűen nőtt a filteres cigarettát választók aránya, és folyamatosan esett vissza a filter nélküli márkák kereslete. Visszaemlékezve mindenki borzong: pfú, Fecske... Hogy tudtuk azt elszívni? Pedig a fél ország azt szívta. Mindenesetre ez a márka igenis hatalmas előrelépést jelentett a magyar dohánygyártás és dohányzás történetében. Kár, hogy 1962-ig kellett várni rá.

 1964-ben több újítás is napvilágot látott: megjelent a Fecske után a második filteres cigaretta Totonéven. Kisebb botrány kerekedett belőle, mert a Toto védett, osztrák márkanév volt, így át kellett keresztelniLottóra.

Szintén 1964-hez köthető egy másik mérföldkő: a hazánkban korábban kizárólagos, 67 mm-es mellett megjelent a nemzetközileg csak „king size”-ként emlegetett 80 mm-es cigarettahossz. A Lágymányosi Dohánygyárból került ki 8 Ft-os áron az új, filteres Velence cigaretta.

 A dohányzásellenesség fokozódása miatt további kísérletek folytak, hogy még alacsonyabb károsanyag-tartalmú cigarettákat tudjanak előállítani.

1970-ben hozták forgalomba a hosszú, füstszűrős Románc cigarettát, mely erőssége ellenére sokáig az egyike volt a legkedveltebb márkáknak.

1972-ben, a Debreceni Dohánygyár fejlesztéseképp megjelent az akkor már ötvenéves múltra visszatekintő Symphonia márka filteres változata, mely hamar nagy népszerűségre tett szert.

 1972-ben, a 10 darabos csomagban forgalomba hozott Tabán cigarettánál már szenes filtert alkalmaztak, de ennek ellenére 1,7 mg kátrányt tartalmazott szálanként a napjainkban átlagosnak mondható 0,6 mg-mal szemben. (A Sopianae 1,1, a Symphonia 1,2 mg-ot.)

1973-ban a boltokba került a konkurencia Sopianae néven, a Pécsi Dohánygyár kutatásainak köszönhetően. Ez igazi újdonság volt, a gyár saját fejlesztésű aktívszenes acetát filterével készült.

 1974-ben, a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be a Hosszú Fecskét, mely szintén 80 mm hosszú volt, és filter része is duplájára növekedett.

Az ezt követő években tovább erősödött a Fecske megjelenésekor megkezdődött tendencia. Még többen tértek át a filteres cigarettákra, bár a piac kissé átalakult, a Fecske kereslete csökkent, a két vezető márka évtizedeken át a Sopianae és a Symphonia lett. Ezt az elért pozíciót a gyártók nem hagyhatták veszni, így tovább kutattak, és folyamatosan jelentek meg az újabb, egyre kevesebb nikotint és kátrányt tartalmazó variánsok: kék és sárga Symphonia, Junior és Lady Sopianae.

 1976-ban kifejezetten az új elvárásoknak megfelelően, a kisebb kockázatot jelentő dohányzás jegyében új termékcsalád kezdett kibontakozni Helikon néven. Alacsony nikotin- és kátránytartalmú termékeket kívántak előállítani az Egri Dohánygyár kutatói. Méltatlan módon mára egyetlen variánst kivéve megszűntették a márkát, pedig rövid időn belül nagyon nagy fejlődést ért el, az ezredfordulóra mind kívül-belül egy valóban nemzetközi színvonalú márkává nőtte ki magát.

1978-ban új módszer jelent meg az ártalmak csökkentésére, ami a ma használatos, úgynevezett filter-ventilláció elődjének tekinthető. A Délibáb cigaretta „klíma-zónával” készült, ami annyit jelent, hogy a cigaretta filterhez közeli részen, körben, egy sávban apró lyukak voltak. Ennek haszna, hogy szíváskor, nem csak a cigarettából szippantunk, hanem az apró lukakon keresztül plusz levegő áramlik be, némi füst pedig ki. Így levegővel higított füst kerül a szervezetbe. Ezt a módszert ma is alkalmazzák majd minden márkánál, csak most már nem a dohánnyal töltött részen, hanem a filteren találhatóak a lézerrel égetett lyukak.

 Ezalatt persze tovább folytak a kutatások, próbáltak még többet újítani, de sok ilyen törekvés hamar kudarcba fulladt.

A „keresztáramú filterrel” ellátott Super és Novus cigaretta nem hozta meg a várt sikert. Nagy újításnak számított, de a „lyukas” filterrel nem barátkoztak meg a fogyasztók.

1986-ban a pécsi gyár újításaként a füstszűrőbe C-vitamint is tettek, ami megköti a nikotin nagy részét. Ez sem volt hosszú életű, már megjelenésekor támadás érte, megtévesztőnek titulálták, miszerint azt hihetik a fogyasztók, hogy nem hogy nem káros, hanem kifejezetten egészséges a vitaminos cigaretta.

 1993-tól a Sopianae márka vett nagy lendületet és kezdte kialakítani nemzetközileg elfogadott mintára a saját termékcsaládját, amikor az alap, barna változat mellett megjelent a kék színű Lights, 1996-ban a világoskék Extra Lights, 1999-ben a halványkék Ultra Lights, 2002-ben pedig a lehető legalacsonyabb, csupán 1 mg kátrányt tartalmazó változat. Ezek, a megkülönböztetést segítendő eltérő színű, de a márka imázsát erősítő azonos grafikájú dobozokban kerültek forgalomba.

1999-ben az egykor szebb napokat is megélt Symphonia márka dobott piacra egy új termékcsaládot, Makrofilter fantázianéven. A „kiöregedett” fogyasztók helyére modern külsejével próbálta elcsábítani a fiatalabb korosztályt – sajnos sikertelenül. Ennél a fajtánál, teljesen új rendszerű filtert alkalmaztak. Füstszűrője többszörösen összetett volt, a dohánnyal töltött részhez közelebb egy normál, a cigaretta végén egy két részből álló szűrő volt. Egy puhább anyagú kis rúd középen, amit körülvett egy sokkal tömörebb, keményebb gyűrűszerű rész. Minden próbálkozás ellenére nem aratott sikert, és 2004-ben megszűnt.

 Úgy tűnik, az elmúlt száz év alatt minden lehetséges módszert kipróbáltak a dohányzás ártalmainak csökkentésére. Vegyi úton történő nikotin elvonástól kezdve különböző anyagokból készült filtereken át, a filterhez adott legkülönfélébb adalékanyagok hozzáadásáig. Ugyan a kutatók szerint a könnyebb cigaretták még károsabbak az egészségre, mint erősebb társaik, mert a gyengébb füstöt mélyebbre szívják és tovább tartják tüdejükben a dohányosok, valamint a filteren csak az apróbb részecskék jutnak át, és ezek még mélyebbre jutnak a tüdő legapróbb léghólyagocskáiig.

 Mindenesetre hatalmas az elért fejlődés. Az ötvenes években forgalomban lévő cigaretták még 40 mg kátrányt és 3 mg nikotint tartalmaztak. Ezek az értékek a 80-as évekre 20-24, illetve 1,3-1,5 mg-ra csökkentek.

Manapság minden fontosabb márkának van 1 mg kátrányt és 0,1 mg nikotint tartalmazó variánsa, ráadásul ma már felső korlátja van a cigaretták kátrány –és nikotintartalmának. Magyarországon a 36/1996. (XII. 11.) FM-NM-IKIM együttes rendelet „A dohánytermékek előállításáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről” 1996. december 21-én lépett hatályba, figyelembe véve az európai direktívákat. Az ún. „dohányrendelet” a cigaretták kátránytartalmának csökkentésére az alábbi „menetrendet” irányozta elő:

A cigaretták kátránytartalma cigarettánként nem lehet több mint 
20 mg 1998. december 31-ig, 
18 mg 1998. december 31-től 
15 mg 2000. december 31-től 
12 mg 2006. december 31-től

A hazai cigarettagyártás ennek a követelménynek, mely a későbbiekben tovább szigorodott, maximálisan eleget tett, hiszen az 1994-es adatok szerint a vizsgált mintáknak csak 13,7 %-a volt 18 mg/cigaretta kátránytartalom feletti és ez a szám 1995-ben 6,7 %.-ra csökken

Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével az európai direktívák változását a hazai rendeletek egyre jobban figyelembe vették. A 86/2003. (VII. 24) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet a korábbi „dohányrendeletben” foglalt „menetrendet” a cigaretták kátránytartalmára vonatkozóan módosította és az akkor érvényben levő európai uniós normákat alkalmazva a kátránytartalom mellett a nikotin és szénmonoxid tartalmat is szabályozta. Ennek megfelelően 2004. január 1-től a cigaretta főfüstje nem tartalmazhat cigarettánként többet, mint 10 mg kátrányt, 1 mg nikotint, 10 mg szénmonoxidot.

Az előírás napjainkban is érvényes, összhangban az uniós elvárásokkal.

Az első füstszűrős „tömeggyártmány” a Fecske cigaretta 1962-es megjelenésétől eltelt közel ötven évet áttekintve elmondhatjuk, hogy a hazai kutatók, gyártmányfejlesztők és gyártásfejlesztő műszaki szakemberek erőfeszítése igen komoly eredményt ért el. Folyamatosan csökkentve a dohányosok szervezetét érintő fiziológiai hatást, hazai cigaretta márkáink nem csak megjelenésükben, hanem füsthozamukat tekintve is megfelelnek a nemzetközi színvonalnak.

Forrás: www.dohanymuzeum.hu

(Ezúton is elnézést az oldal készítőjétől, hogy forrásmegjelölés nélkül került ide az általa írt cikk!)

 A "dohányzásnak" ez a fajtája a XXI. század vívmánya. Lényege, hogy egy elektronikus porlasztó a levegő páratartalmából és nikotinkoncentrátumból generál vízgőzt, ami a nikotinon kívül semmilyen káros anyagot nem tartalmaz. A készülék kapható cigi, szivar és pipa változatban is. A termékhez kaphatók különböző nikotintartalmú és ízesítésű patronok, valamint utántöltők. Többnyire a dohányzásról leszokni akaróknak ajánlják a készülék használatát. A többi módszerrel szemben előnye, hogy a meggyújtást és az elnyomást kivéve megmarad a dohányzás teljes szertartása. 

A szivar tekintélyt, méltóságot, stílusosságot kölcsönöz fogyasztójának.  Először az 1760-as években, az Egyesült Államokban jelent meg a szivar Israel Putnam révén, aki Kubából hazatérve hozott havannai szivarokat. Az úri férfiak körében hamar elterjedt a dohányzásnak ez a formája. 

A szivar felépítése: 

1) Buroklevél: ez adja meg a szivar kinézetét, a burokleveleket a többitől külön erjesztik, hogy ne sérüljenek, gyűrődjenek. A speciális eljárásnak köszönhetően nyeri el aromáját és tartja meg rugalmasságát. Minél tovább érlelik, annál jobb lesz a minősége (általában 1-2 évig tartó folyamat). 

2) Kötőlevél: Ez a levél tartja össze az elkészített szivart, általában felső, keskeny dohánylevelekből készítik. 

3) Tölteléklevél: A buroklevelek közti területet töltik meg a tölteléklevelekkel. A szivar méretétől függően 3-4 levelet külön-külön meghajtogatnak, ezzel biztosítva közöttük a füst útját. A dohánypalánta tetején lévő ligero levél csak a szivar közepébe kerülhet, mivel a sok napsütéstől igen aromás, és nehezeben ég. Az enyhébb izű, középső seco, illetve az alsó, gyenge izű és gyorsabban égő volado levél kerülhet még a töltelékhez. A ligero, seco és volado levelek kombinációja határozza meg az elkészülő szivar aromáját, égési sebességét, szelelését és minőségét.

A szivar sodrása: A dohánypalánta tetején lévő ligero levél csak a szivar közepébe kerülhet, mivel a sok napsütéstől igen aromás, és nehezeben ég. Az enyhébb izű, középső seco, illetve az alsó, gyenge izű és gyorsabban égő volado levél kerülhet még a töltelékhez. A ligero, seco és volado levelek kombinációja határozza meg az elkészülő szivar aromáját, égési sebességét, szelelését és minőségét.

 A snüssz (snus)

A snus őrölt nedves dohánytermék, ami a dohányon és vízen kívül sót (Na₂CO₃=szóda) és snustől függő aromát tartalmaz. A szájba, az alsó vagy a felső ínyhez kell helyezni. A száj nyálkahártyáján keresztül jut a snusből nikotin a szervezetbe. A nikotin önmagában nem karcinogén anyag. Ez a módszer, legalábbis a környezetre, nem annyira káros, mint a cigarettázás. A snüsszöléstől szájrák alakulhat ki. Gyakran papír-zsebkendőbe rakják, illetve kaphatók teafilterhez hasonló, apró filteres változatok is, így kisebb a szájrák kialakulásának a lehetősége.

A filteres változat használata Svédországban elterjedt dohányzási forma. Az ömlesztett változatot főleg az arab országokban használják. Magyarországon, mint az összes EU-s országban (kivétel Svédország) a dohányzásnak ez a formája tiltott (azonban néhány helyen beszerezhető, és már egy webshop is specializálódott erre a termékre: http://www.snusshop.hu/). 

Egészségkárosító hatásáról már évek óta viták folynak. Hasonlóan a vizipipához, ezzel a termékkel kapcsolatban is két álláspont van: az egyik szerint rendkívül káros, a másik szerint pedig az elégő dohánytermékekhez képest ártalmatlan. Utoljára egy amerikai orvosi kutatást olvastam ebben a témakörben, ami hitelesnek tűnt: eszerint a régi gyártási módszerrel készült termékek valóban károsak voltak, viszont mióta alkalmazzák a pasztörizációs folyamatot a gyártásban, az egészségkárosító hatás a töredékére csökkent. Egy magyar vélemény (bár kérdéses, hogy egy dohánygyártótól mennyire hiteles ilyet olvasni): http://www.bat.hu/group/sites/BAT_82BLKL.nsf/vwPagesWebLive/DO82BLTF?opendocument&SKN=1

Ezzel kapcsolatban mindenkinek eltérő a véleménye, azonban egy biztos: a környezetre egyáltalán nem káros, a fogyasztóra nézve pedig a dohányzás összes formája  ártalmas.

 Ősidők óta ismerte és alkalmazta az ember a füstöt, füstölést, mint kultikus szertartások kellékét, és mint gyógyító eljárást. Európában, Ázsiában, Afrikában jóval az írott történelem kezdetei előtt perzselt, égetett az ember különféle anyagokat füstjük illatáért, vélt vagy valós élettani hatásukért. Az ég felé emelkedő illatos füst, mint az isteneknek szánt áldozat, máig is továbbélő része sok vallási, kultikus ceremóniának. A különféle gyógynövények, gyökerek és állati eredetű anyagok füstjének belélegzése a sámánok, varázslók, vajákosok gyógyeljárásai közt kapott helyet. (Érdekes lenne megvizsgálni a kérdést, hogy mennyiben váltak elődeivé az inhalálásnak.) Magas kulturális fejlettséget elért civilizációkban, mint például Mezopotámiában, már szigorúan előírt rendje volt a füstáldozatoknak. Füstöltek az egyiptomiak is. Mi több; Ekhnaton fáraó sírjában pipa formájú füstölő szerkezeteket találtak, használatukat illetően azonban csak találgatásokra vagyunk utalva. A görögök és a rómaiak is átvették a füstáldozatot, vallásuknak, világképüknek jobban megfelelő formába öltöztették. Valószínű, hogy ez időben vette kezdetét - az ismert világban és az ismert történelemben - a füst egy másféle, nem csak vallási, vagy gyógyászati célú alkalmazása. Görög szerzők írnak róla, hogy Pythia, a Delfiben lévő szenthely nagyhírű jósnője füstöt használt szertartásai során, mely füst "elengedhetetlen kellék volt", s gyaníthatjuk, hogy ennek segítségével "került kapcsolatba az Istenekkel". (És persze az orákulumot körüllengő füst nagyban hozzájárult a szertartások misztikus hangulatához is.) Feltételezhető, hogy valamely bódító hatású anyag, vagy anyagok használatáról van szó. Hippokratész, az "orvostudomány atyja" négyszáz évvel Krisztus előtt, különböző gyógynövények füstjének belélegzését ajánlotta bizonyos női betegségek gyógyítására, és lókörömfű, azaz martilapu, füstjét makacs köhögés és asztma ellen. (Érdekességként: a martilapu latin neve Tussilago farfara, ami körülbelül annyit jelent; "köhögést elűző".) Hérodotosz leírja a Fekete tenger keleti és déli partjai környékén élő szkíták (szittyák) egy különös szokását: tűzbe vetett, vagy felhevített köveken perzselt, szárított kenderlevél és mag füstjét lélegezték be, és lettek mámorossá tőle, "... mint a görögök a bortól". Plutarkhosz, majd idősebb Plíniusz is írt a füst, füstölés ilyen és ehhez hasonló előfordulásáról, alkalmazásáról.

De sehol nem említik a dohányt. Az ismert legrégibb szanszkrit és héber szövegekben nincs szó róla. Sem az eddig megfejtett egyiptomi hieroglifákban. Nem említi a Biblia és a Korán sem. Teljesen bizonyos, hogy a középkórban sem Európában, sem az ismert világban sehol utalás nincs reá, sehol semmi nyoma. 1492. október 12-én Kolumbusz Kristóf kikötött a Bahama szigetek egyikén, a mai Wetling Island-on. (Az őslakosok Guanaham-nak hívták szigetüket.) Az ismeretlen, különös idegeneket barátsággal fogadó bennszülöttektől válogatottan finom gyümölcsöket és egyéb ajándékokat kaptak, többek közt "néhány száraz levelet, melyek valami ismeretlen oknál fogva nagy értéket kell képviseljenek", írta Kolumbusz Kristóf naplójába. Rendeltetésükről sem ő, sem emberei nem tudtak semmit. Másfél hónap múltán Kuba szigetén kaptak először útmutatást a száraz levelek használatához, alkalmazásához. Abban a hitben, hogy Ázsia keleti partjaira érkezett, Kolumbusz kisebb expedíciót indított útra a szigeten, hogy felvegyék a kapcsolatot az ország uralkodójával, és ami még ennél is fontosabb: derítsék fel hol, hogyan, és mennyi aranyra tudnak szert tenni. Az egyik résztvevő - bizonyos Luis de Torres - beszélt héberül, arabul, és jártas volt a káldeus nyelvben is, melyeknek egy esetleges kapcsolatteremtés esetén hasznát látni vélték. Az expedíció két hétig volt távol, s dolga végezetlenül tért vissza. Nem találkoztak semmiféle uralkodóval, és aranynak színét sem látták. Ellenben érdekes dolgokat meséltek a bennszülöttekkel való találkozásaikról, sosem látott különös szokásokról. Egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó beszámolójuk az volt, melyben az említett "száraz levelek" felhasználásának módját ismertették. Látták ugyanis, amint a bennszülöttek megnedvesített egész levelekre (vagy, az európaiak előtt akkor még ismeretlen kukoricacsuhéba) sodorták az apróra vágott vagy tört leveleket, az így fórmált rúd egyik végét parázzsal felizzították, majd a másik végét szájukhoz emelve megszívták, hogy a parazsat ekként életben tartsák, és a füstöt pedig "megitták", majd orrukon és szájukon kifújták! Így kezdődött az európai ember ismeretsége a dohánnyal, s annak felhasználásával. Teljes egészében érthetetlennek tűnt azonban e fura szokás oka, célja, értelme. Mindezen "pogány praktikáknak" egyéb módjait is megfigyelték: néhány bennszülött ujjnyi vastagságú rudat facsart a levelekből, majd egy darabot leharapott belőle, s anélkül, hogy lenyelte volna, hosszú időn át rágta, őrölte a szájában. Voltak olyanok, akik a száraz leveleket porrá törték, s a port orrukba felszippantották. Majd megint mások az apróra vágott vagy morzsolt leveleket egy fából készült cső egyik - kissé öblösre vájt - végébe tömték, s meggyújtva azt, a cső másik végén szívták a füstöt. Olyat is láttak, hogy némelyek kétágú villában végződő facsövet használtak e célra, s a két ágat az orrnyílásaikba helyezve az orrukon keresztül szívták a füstöt. Ezeket a szerkezeteket "tobago"-nak, vagy "tobaco"-nak hívták, s ez a szó ment át később a spanyol nyelvbe a dohány neveként.

Kolumbuszt azonban a legkevésbé sem érdekelte az új, eddig ismeretlen növény, s annak felhasználási módjai. Három karavelljén tudóst nem vitt magával, hiszen ő Indiába akart utazni, s arannyal megrakodva hazatérni. Egy új kontinens, egy új világ felfedezése nem szerepelt kitűzött céljai között. (Nincs rá bizonyíték, s egyáltalán nem is valószínű, hogy erről az útjukról a felfedezők hoztak volna magukkal dohány palántát, vagy magokat.) Így azután jó néhány évtized kellett még elmúljon, amíg a dohány megkezdte hódító útját Európában, s a világ keleti felén. Egy rövid anekdota a kezdetek kezdetéről: Kolumbusz második útján az expedíció egyik résztvevője, bizonyos Rodrigo de Jeres nevű fedélzetmester az Antillákon "rászokott" a bennszülöttektől ellesett füstölésre, s hazatérve szülővárosába, Ayamontéba, családja, ismerősei és a kisváros lakóinak megrökönyödésére serényen eregette a füstöt. A jóemberek, abbéli félelmükben, hogy a tengerészt az ördög szállta meg, az inkvizíció kezére adták. Hosszú esztendőkig tartó "kivizsgálás" után, - melynek során sikeresen kiűzték belőle a Sátánt - a börtönből szabadulva igencsak meglepődött vígan pöfékelő polgártársai láttán, időközben ugyanis a dohányzás elfogadott szokássá vált.

Bagózás 

Bagó: Rágódohány; különböző formái vannak, úgymint

1. „lapos dugó,” ez világos dohányból préselt négyszögletes darabka, enyhén vagy egyáltalán nem édesítve,

2. „tengerész”, lapos, négyszögletes dohánykészítmény likőrrel, rummal, fahéjjal, szerecsendióval, cukorral, mézzel vagy más fűszerrel, ill. édesítőszerrel erősen ízesítve,

3. „sodrott”, kemény, sötét dohány kötegekké fonva és sodorva,

4. „finomra vágott”, vékony csíkokra vágott, préseletlen áru, drága keverék,

5. „maradék,” szivargyártási melléktermék, maradék levélvégekből és nyesedékből áll.

Bizonyos indián törzsek között gyakori volt a bagórágás. 1815 után a pipázást felváltva a dohányzás majdnem kizárólagos formája lett az Egyesült Államokban. E váltás részben hazafias reakció volt az európai tubákolással és pipázással szemben, részben pedig kényelmi okokra vezethető vissza, hiszen a vándorló pionír amerikaiaknak könnyebb volt bagót rágni, mint rágyújtani egy súlyos pipára. A váltás szimbóluma a XIX. századi Amerika számára közszükségleti cikké vált köpőcsésze lett. Az 1860-as virginiai és észak-karolinai összeírás szerint ebben az időben 348 dohánygyár működött, ebből 335 kizárólag bagógyártásra rendezkedett be, és csak 6 foglalkozott mellékesen egyéb dohányáruk (cigaretta, szivar, pipadohány) készítésével is. Fő árucikkük a nyesedékből előállított bagó volt.

A XX. sz. elejére megnőtt a gyári cigaretta népszerűsége. A bagófogyasztás mértéke az I. világháború után jelentéktelenné vált.

 Öt hónappal a teljes tüdőtranszplantációja után elhunyt az a 28 éves brit nő, aki egy harminc éven keresztül dohányzó donor szervét kapta meg. A cisztás fibrózisban szenvedő Lyndsey Scottot soha nem tájékoztatták arról, hogy a donor dohányzott. Családja is csak azután jött rá, miután kikérték az orvosi papírjait – írja a Daily Mail.

 Most a dohányzás egy olyan módját szeretném bemutatni, ami nem jár füsttel, kellemetlen szaggal, és másokat nem zavar. Talán ez a füst nélküli dohányzási forma a legnépszerűbb: a tubákolás.

A tubák, vagy eredeti nevén burnót nagyon finomra őrölt dohány, amit gyakran édes aromákkal fűszereznek. Ezt a finom port az orrba szívják fel, ahol a nyálkahártyán keresztül jut a keringésbe a nikotin. A dohányzásnak ez a fajtája a 17-18. századi Amerikában és Európában volt népszerű. Manapság már szinte csak Dél-Afrika egyes részein használják a bantuk, azonban bármelyik trafikban hozzájuthatunk itthon is ehhez a termékhez 200-300 forint ellenében. 

Természetesen a dohányzásnak ez a fajtája sem egészséges, azonban koránt sem olyan káros, mint a többi. Ennek oka az, hogy az orr nyálkahártyája 2-3 hetente megújul, így nem keletkezhet maradandó károsodás, elváltozás.

 Ne feledjétek, hogy február 6. óta a BKV megállóiban nem lehet élvezni a dohányzás nyújtotta örömöket! A tilalom megszegői akár 50 ezres bírságot is kaphatnak. Ahol a megálló határai nem egyértelműek, ott a járdaszegélytől számított 2 méteres sáv lesz a védett terület (az embernek meg lehet mondani, hogy onnan kifelé, viszont mint tudjuk, a füstöt 10-20 méterre is elviszi a szél mielőtt az feloszlana...), a hosszúság pedig az adott megállóban közlekedő jármű méretétől függ. Állítólag a BKV a napokban ki fogja helyezni a tilalomra figyelmeztető táblákat, valamint kukákat helyeznek a tilalomzónán kívülre. A tilalom hatálya kiterjed az összes busz, troli, villamos, HÉV, Fogaskerekű megállóra, valamint a Libegő és a Sikló állomásainak területére. 

 A dohányzás története a Kr. e. 5000–3000 évre nyúlik vissza, a Dél-amerikai indiánok már ekkor használták a dohányt, mint élvezeti cikket. Európába Kolombusz jóvoltából jutott el a dohányzás kultúrája, és a 15-16. században vált népszerű szokássá a férfiak körében. Kontinensünkön hamar értékes csereeszközzé vált a dohány, és fellendítette a kereskedelmet. Elterjedéséhez az vezetett, hogy a kereskedővárosok földjei már kevésnek bizonyultak a dohánytermesztéshez, így a telepesek elkezdtek nyugat felé terjeszkedni, népszrűsítve a dohánytermesztést. 

Hazánkban állítólag a török hódoltság ideje alatt terjedt el a dohányzás. A 17. századból maradtak fenn először olyan erdélyi rendeletek, amiket a dohányzás visszaszorításának érdekében hoztak. A dohányzás káros hatásai már a 17. században kiderültek, ennek ellenére az egész világon elterjedt ez a szokás. 

 Kedves Olvasó!

Köszöntelek az oldalamon, amin szeretném bemutatni a dohányzás történetét, kultúráját, valamint érdekességeket ebben a témakörben. Választásom azért esett erre a témára, mert hobbiból már több mint 10 éve foglalkozom mindenféle dohánytermékek csomagolásának (első sorban cigis dobozok), valamint öngyújtóknak a gyűjtésével. 

Kellemes böngészést kívánok! :)