Mai, hisztérikusan dohányzásellenes világunkban nem is gondolnánk, hogy a dohányzók egészségének védelme nem újkeletű dolog. A gyártók már viszonylag korán elkezdtek foglalkozni a dohányzás ártalmainak csökkentésével.
Magyarországon 1865-től, a fiumei gyár megnyitása óta gyártanak cigarettát. Ahhoz képest, hogy már a századfordulón is tettek kísérleteket a kevésbé ártalmas termékek kifejlesztésére, ez a folyamat eléggé elhúzódott hazánkban. Mai értelemben vett füstszűrős cigaretta csak 1962 óta készül Magyarországon.
A dohányzási kockázat csökkentésére két módszer adódik: vagy a dohánylevélben lévő nikotin mennyiségét csökkentik, vagy különféle szűrőbetéteket alkalmaznak.
Persze a csökkentés csak bizonyos mértékig lehetséges, tehát a korabeli reklámok „nikotinmentes” jelzője a legkevésbé sem fedte a valóságot.
Az 1900-as évek legelején megjelent Denikó-gyártmányoknál a nikotin és más káros anyagok mintegy 40-60%-át tudták eltávolítani. Először gyenge lúggal felszabadították sóiból a nikotint, aztán vízgőzt áramoltattak át rajta. Ez az eljárás ugyan eltávolította a nikotin egy részét, de annyira károsította a dohányt, hogy szalmiák ízű és élvezhetetlen lett a cigaretta. Így ezek gyártását hamarosan felfüggesztették.
Később a száraz desztillációs eljárás mellett döntöttek: a leveleket 100-150 Celsius-fokon különböző nyomáson kezelték, ami a nikotin sókat bontja, majd az így felszabaduló nikotint párás levegővel szellőztették ki.
Az igazi áttörésre ugyan még várni kellett, de nem sokáig: 1930. április 1-én 200.000 Pengő alaptőkével megalakult a Nikotex Rt. a nikotincsökkentés lehetőségeinek kutatására, és a kevesebb káros anyagot tartalmazó termékek kifejlesztésére. Hatalmas lendülettel, rengeteg kutatást követően megkezdődött a Nikotex-termékek gyártása. Ezek valóban kevésbé károsították az egészséget, de ezt még mindig a dohányban lévő nikotin csökkentésével érték el, nem pedig a füstben lévő ártalmas anyagok kiszűrésével.
Kis idő múltán már szinte minden márkából gyártottak sima és Nikotex-változatot is, nem csak cigarettából, hanem szivarból, sőt cigaretta- és pipadohányból is. Ezt tekinthetjük a ma általánosnak mondható „termékcsaládos” rendszer kezdetének, amikor egy márkanév alatt több variáns is létezik, legáltalánosabban erős, gyengébb, könnyű, stb.
Mi több, az évtizedek óta nemzetközinek mondható szín-jelölés is már ekkor körvonalazódni látszott. Az 1935-től gyártott Darling és az 1942-től forgalomban lévő Daru cigarettákból két fajta létezett: az erősebbik piros, az enyhébb pedig kék csomagolásban. Ez ma is így van, de már kiegészülve a világosabb színekkel jelölt még gyengébb, valamint a zöld színű mentolos verziókkal.
Megfelelő reklámhadjárat is készült a Nikotex-termékhez. A kor neves grafikusait (Végh Gusztáv, Bortnyik Sándor, Bíró Mihály, Berény Róbert) kérték fel plakáttervezésre. Ezek a reklámok számolócédulákon is megjelentek, melyek miniatűr reklámként szolgáltak. A számolócédulákat a vendéglátóipar és a kereskedelem a negyvenes évek végéig általánosan használta, és mondani sem kell, hogy majdnem minden iskolás gyerek gyűjtötte. A legkevésbé sem zavarta a dohánygyárakat, hogy ez a gyűjtőkör a fiatal korosztályból kerül ki, hiszen jól tudták: a fogyasztók leendő nemzedékéről van szó.
A Nikotex, mint egészségkímélő, sőt védő(!) termék egészen az 50-es évek végéig népszerű maradt, és ezt főleg annak köszönhette, hogy ára alig volt magasabb a hagyományos dohányárunál.
A másik módszer a káros anyagok csökkentésére a füstszűrő betétek alkalmazása. Ha a Fecske - mint első hazai gyártású filteres cigaretta - 1962-es megjelenésére gondolunk, azt hihetjük, hogy mint sok mindenben, Magyarország ebben is jóval lemaradt a külfölddel szemben, hiszen ott már az '50-es években is gyártottak mai értelemben vett filteres cigarettákat.
Ezzel ellentétben pont egy magyar származású feltalálónak, Boris Aivaz-nak köszönhető a ma használatos füstszűrő létrehozása, aki 1925-ben szabadalmaztatta a krepp papírból készített szűrőt. Ez a találmány felkeltette az osztrák papírgyáros Bunzl-család érdeklődését, akik felfedezték a parányi filterben rejlő hatalmas lehetőségeket. Aivaz Ausztriába költözött a találmány fejlesztése miatt. Sok munka kellett ahhoz, hogy a kezdeti ötletből valóság legyen. Bunzl később Angliában telepedett le, ahol létrehozta a Filtrona elnevezésű gyárát.
1952-ben, a világon elsőként az amerikai Kent márkánál alkalmaztak füstszűrőt, de ez azbeszt-tartalma miatt több kárt okozott, mintha nem is lett volna. További kísérletezés után 1954-ben megjelent a filteres L&M, 1955-től a füstszűrős Marlboro, 1956-tól a mentolos filterrel ellátott Salem márka.
Azt azonban nem is gondolnánk, hogy hazánk egyáltalán nem maradt le e téren, sőt! 1930-ban vezették be a füstszűrős, vattabetétes Árpád, 1932-ben a Délibáb, 1933-ban a Gerle cigarettát.
Ezzel párhuzamosan füstszűrős cigarettahüvelyek is kerültek forgalomba: Füst, Olleschau, Raffa ésSempronia néven. Nem tudom - illetve csak sejtem -, hogy a háború után miért ért véget ez a fejlődés. Nem hogy előrelépés nem történt majd' húsz éven át, de szerintem egyenesen hanyatlásnak nevezhető az, ami a magyar dohányárukkal történt 1945 után.
A Fecskét mindenki "az első magyar füstszűrős cigarettaként" emlegeti. Ez majdnem igaz is: 1962. február 21-én arról adott hírt a Népszabadság, hogy a Lágymányosi Dohánygyárban megkezdődött az első magyar filteres cigaretta, a Fecske gyártása. (Igaz, ez már a második kísérlet volt).
Az elsőről így írt a lap: "Az egyszer már forgalomba hozott Luna annak idején alaposan felkavarta a kedélyeket. A Luna gyártását akkor le is állították, és utasították a dohánygyárakat a kísérletek további folytatására: a filtert ugyanis hazai nyersanyagokból kell előállítani. A kutatómunka végül is sikerrel járt. A vizsgálatok szerint a viszkózából készült magyar filter szűrőképessége eléri a külföldön gyártottakét."
Azonban e siker sem menthette meg a fővárosi dohánygyártást. 1965. szeptember 12-én nyúlfarknyi hírben adta közre az újság, hogy a szalagról lekerülők immár "az utolsó Fecskék Lágymányoson”, hiszen a következő héten végleg befejeződik a cigarettagyártás a fővárosban, és az ottani márkákat a vidéki gyárak közt osztják el.
A lágymányosi gyár bezárását követően további kísérletezés folyt a termék javítása, fejlesztése érdekében. Mindegyik dohánygyár gyártotta ezt a márkát, az egri acetát, a pécsi továbbra is krepp szűrővel.
A dohányosok egymásnak bizonygatták, hogy miért jobb az egri Fecske a pécsinél és fordítva. A lényeg, hogy innentől kezdve robbanásszerűen nőtt a filteres cigarettát választók aránya, és folyamatosan esett vissza a filter nélküli márkák kereslete. Visszaemlékezve mindenki borzong: pfú, Fecske... Hogy tudtuk azt elszívni? Pedig a fél ország azt szívta. Mindenesetre ez a márka igenis hatalmas előrelépést jelentett a magyar dohánygyártás és dohányzás történetében. Kár, hogy 1962-ig kellett várni rá.
1964-ben több újítás is napvilágot látott: megjelent a Fecske után a második filteres cigaretta Totonéven. Kisebb botrány kerekedett belőle, mert a Toto védett, osztrák márkanév volt, így át kellett keresztelniLottóra.
Szintén 1964-hez köthető egy másik mérföldkő: a hazánkban korábban kizárólagos, 67 mm-es mellett megjelent a nemzetközileg csak „king size”-ként emlegetett 80 mm-es cigarettahossz. A Lágymányosi Dohánygyárból került ki 8 Ft-os áron az új, filteres Velence cigaretta.
A dohányzásellenesség fokozódása miatt további kísérletek folytak, hogy még alacsonyabb károsanyag-tartalmú cigarettákat tudjanak előállítani.
1970-ben hozták forgalomba a hosszú, füstszűrős Románc cigarettát, mely erőssége ellenére sokáig az egyike volt a legkedveltebb márkáknak.
1972-ben, a Debreceni Dohánygyár fejlesztéseképp megjelent az akkor már ötvenéves múltra visszatekintő Symphonia márka filteres változata, mely hamar nagy népszerűségre tett szert.
1972-ben, a 10 darabos csomagban forgalomba hozott Tabán cigarettánál már szenes filtert alkalmaztak, de ennek ellenére 1,7 mg kátrányt tartalmazott szálanként a napjainkban átlagosnak mondható 0,6 mg-mal szemben. (A Sopianae 1,1, a Symphonia 1,2 mg-ot.)
1973-ban a boltokba került a konkurencia Sopianae néven, a Pécsi Dohánygyár kutatásainak köszönhetően. Ez igazi újdonság volt, a gyár saját fejlesztésű aktívszenes acetát filterével készült.
1974-ben, a Budapesti Nemzetközi Vásáron mutatták be a Hosszú Fecskét, mely szintén 80 mm hosszú volt, és filter része is duplájára növekedett.
Az ezt követő években tovább erősödött a Fecske megjelenésekor megkezdődött tendencia. Még többen tértek át a filteres cigarettákra, bár a piac kissé átalakult, a Fecske kereslete csökkent, a két vezető márka évtizedeken át a Sopianae és a Symphonia lett. Ezt az elért pozíciót a gyártók nem hagyhatták veszni, így tovább kutattak, és folyamatosan jelentek meg az újabb, egyre kevesebb nikotint és kátrányt tartalmazó variánsok: kék és sárga Symphonia, Junior és Lady Sopianae.
1976-ban kifejezetten az új elvárásoknak megfelelően, a kisebb kockázatot jelentő dohányzás jegyében új termékcsalád kezdett kibontakozni Helikon néven. Alacsony nikotin- és kátránytartalmú termékeket kívántak előállítani az Egri Dohánygyár kutatói. Méltatlan módon mára egyetlen variánst kivéve megszűntették a márkát, pedig rövid időn belül nagyon nagy fejlődést ért el, az ezredfordulóra mind kívül-belül egy valóban nemzetközi színvonalú márkává nőtte ki magát.
1978-ban új módszer jelent meg az ártalmak csökkentésére, ami a ma használatos, úgynevezett filter-ventilláció elődjének tekinthető. A Délibáb cigaretta „klíma-zónával” készült, ami annyit jelent, hogy a cigaretta filterhez közeli részen, körben, egy sávban apró lyukak voltak. Ennek haszna, hogy szíváskor, nem csak a cigarettából szippantunk, hanem az apró lukakon keresztül plusz levegő áramlik be, némi füst pedig ki. Így levegővel higított füst kerül a szervezetbe. Ezt a módszert ma is alkalmazzák majd minden márkánál, csak most már nem a dohánnyal töltött részen, hanem a filteren találhatóak a lézerrel égetett lyukak.
Ezalatt persze tovább folytak a kutatások, próbáltak még többet újítani, de sok ilyen törekvés hamar kudarcba fulladt.
A „keresztáramú filterrel” ellátott Super és Novus cigaretta nem hozta meg a várt sikert. Nagy újításnak számított, de a „lyukas” filterrel nem barátkoztak meg a fogyasztók.
1986-ban a pécsi gyár újításaként a füstszűrőbe C-vitamint is tettek, ami megköti a nikotin nagy részét. Ez sem volt hosszú életű, már megjelenésekor támadás érte, megtévesztőnek titulálták, miszerint azt hihetik a fogyasztók, hogy nem hogy nem káros, hanem kifejezetten egészséges a vitaminos cigaretta.
1993-tól a Sopianae márka vett nagy lendületet és kezdte kialakítani nemzetközileg elfogadott mintára a saját termékcsaládját, amikor az alap, barna változat mellett megjelent a kék színű Lights, 1996-ban a világoskék Extra Lights, 1999-ben a halványkék Ultra Lights, 2002-ben pedig a lehető legalacsonyabb, csupán 1 mg kátrányt tartalmazó változat. Ezek, a megkülönböztetést segítendő eltérő színű, de a márka imázsát erősítő azonos grafikájú dobozokban kerültek forgalomba.
1999-ben az egykor szebb napokat is megélt Symphonia márka dobott piacra egy új termékcsaládot, Makrofilter fantázianéven. A „kiöregedett” fogyasztók helyére modern külsejével próbálta elcsábítani a fiatalabb korosztályt – sajnos sikertelenül. Ennél a fajtánál, teljesen új rendszerű filtert alkalmaztak. Füstszűrője többszörösen összetett volt, a dohánnyal töltött részhez közelebb egy normál, a cigaretta végén egy két részből álló szűrő volt. Egy puhább anyagú kis rúd középen, amit körülvett egy sokkal tömörebb, keményebb gyűrűszerű rész. Minden próbálkozás ellenére nem aratott sikert, és 2004-ben megszűnt.
Úgy tűnik, az elmúlt száz év alatt minden lehetséges módszert kipróbáltak a dohányzás ártalmainak csökkentésére. Vegyi úton történő nikotin elvonástól kezdve különböző anyagokból készült filtereken át, a filterhez adott legkülönfélébb adalékanyagok hozzáadásáig. Ugyan a kutatók szerint a könnyebb cigaretták még károsabbak az egészségre, mint erősebb társaik, mert a gyengébb füstöt mélyebbre szívják és tovább tartják tüdejükben a dohányosok, valamint a filteren csak az apróbb részecskék jutnak át, és ezek még mélyebbre jutnak a tüdő legapróbb léghólyagocskáiig.
Mindenesetre hatalmas az elért fejlődés. Az ötvenes években forgalomban lévő cigaretták még 40 mg kátrányt és 3 mg nikotint tartalmaztak. Ezek az értékek a 80-as évekre 20-24, illetve 1,3-1,5 mg-ra csökkentek.
Manapság minden fontosabb márkának van 1 mg kátrányt és 0,1 mg nikotint tartalmazó variánsa, ráadásul ma már felső korlátja van a cigaretták kátrány –és nikotintartalmának. Magyarországon a 36/1996. (XII. 11.) FM-NM-IKIM együttes rendelet „A dohánytermékek előállításáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről” 1996. december 21-én lépett hatályba, figyelembe véve az európai direktívákat. Az ún. „dohányrendelet” a cigaretták kátránytartalmának csökkentésére az alábbi „menetrendet” irányozta elő:
A cigaretták kátránytartalma cigarettánként nem lehet több mint
20 mg 1998. december 31-ig,
18 mg 1998. december 31-től
15 mg 2000. december 31-től
12 mg 2006. december 31-től
A hazai cigarettagyártás ennek a követelménynek, mely a későbbiekben tovább szigorodott, maximálisan eleget tett, hiszen az 1994-es adatok szerint a vizsgált mintáknak csak 13,7 %-a volt 18 mg/cigaretta kátránytartalom feletti és ez a szám 1995-ben 6,7 %.-ra csökken
Az Európai Unióhoz való csatlakozás közeledtével az európai direktívák változását a hazai rendeletek egyre jobban figyelembe vették. A 86/2003. (VII. 24) FVM-ESZCSM-GKM együttes rendelet a korábbi „dohányrendeletben” foglalt „menetrendet” a cigaretták kátránytartalmára vonatkozóan módosította és az akkor érvényben levő európai uniós normákat alkalmazva a kátránytartalom mellett a nikotin és szénmonoxid tartalmat is szabályozta. Ennek megfelelően 2004. január 1-től a cigaretta főfüstje nem tartalmazhat cigarettánként többet, mint 10 mg kátrányt, 1 mg nikotint, 10 mg szénmonoxidot.
Az előírás napjainkban is érvényes, összhangban az uniós elvárásokkal.
Az első füstszűrős „tömeggyártmány” a Fecske cigaretta 1962-es megjelenésétől eltelt közel ötven évet áttekintve elmondhatjuk, hogy a hazai kutatók, gyártmányfejlesztők és gyártásfejlesztő műszaki szakemberek erőfeszítése igen komoly eredményt ért el. Folyamatosan csökkentve a dohányosok szervezetét érintő fiziológiai hatást, hazai cigaretta márkáink nem csak megjelenésükben, hanem füsthozamukat tekintve is megfelelnek a nemzetközi színvonalnak.
Forrás: www.dohanymuzeum.hu
(Ezúton is elnézést az oldal készítőjétől, hogy forrásmegjelölés nélkül került ide az általa írt cikk!)
