A tajtékkő a briar mellett a második leggyakoribb anyag, amiből pipát készítenek. A tajtékkő egy rendkívül kis sűrűségű sárgás, szürkés vagy fehér ásványi anyag, a magnézium szilikát. Ez az ásvány annyira könnyű, hogy úszik a víz tetején. Elnevezése a népi hiedelem szerint onnan származik, hogy egy bányász monda szerint ez az anyag úgy keletkezik újra meg újra a föld mélyében, mint a hullámok habos tajtékja. 

Egy monda szerint az első tajtékpipa Magyarországon készült egy budai cipészmester keze alatt, aki nagy piparajongó volt. A történetben egy megbízást kapott, hogy tajtékkőből készítsen elegáns sakk-készletet. A munkát elvégezve maradt egy darabka tajtékköve, és mivel pipája pont akkor tört el, abból készített magának újat. A pipa olyan szépre sikerült, hogy nem volt szíve használni, ezért elajándékozta inkább. 

Végül egy 19. századi leírás a Vasárnapi Ujságból (1859. augusztus 14.): "A tajtékpipa tajtföldből (Meerschaum) gyártatik, melly fejéres szintü, átláthatlan, fénytelen, nagyon könnyü s a nyelvhez tapadó állomány. Vegyészi összetételére nézve kova-, keserföldből és vizből áll. Legkitünőbb minősgében Kisázsiában fordul elő, hol még nem eléggé ismeretes körülmények közt Konie város közelében ásatik. Görög-, Spanyolországban sőt Morvában is találtatik."